2017. január 4., szerda

Tizenegyedik - Tisztázzuk a dolgokat

//Zayn Malik//
A reggeli félhomályban néztem a halkan szuszogó nőt. Az én nőmet, aki megmutatta milyen újra szeretni. Apró csókokkal halmazom el áll vonalát, mire megmoccan. Átfordul felém, pilláit megrebegteti. 
-Malik. - nyögött fel -Ezt most miért kellett? 
-Mert olyan jól esett. - döntöttem homlokom az övének -Szeretethiányos vagyok. 
-Meg ne sajnáljalak. - helyezte tenyerét a mellkasomra. 
-Reggel igazán gonosz tudsz lenni. - markoltam a fenekébe. 
-Ühm. - markolta meg az ingemet -Állíts magadon. - tolt el magától. Fejét rázva állt fel, csak egy kinyúlt póló takarta egész testét, meg egy tanga, amitől nyelnem kellett egyet. A szekrényhez lépkedett, ahonnan előhalászott egy feliratos pólót és hozzá a kedvenc farmerét. Háttal nekem lekapta a pólóját, míg nadrágjával szenvedett addig mögé settenkedtem és hátulról átöleltem. 
-Mi a baj? - húztam jobban magamhoz, látván arckifejezését, ami egyáltalán nem arról árulkodott, hogy boldog. Mit sem törődve kérdésemmel ellépett tőlem, hogy feltudja húzni pólóját. Miután befújta magát parfümmel felém fordult. 
-Hiányolnak szépfiú. - szántotta végig ujjait haján fésülködésképp. Értetlenül bámultam a csokoládébarna szemeibe, amik komolyan vizslattak engem. 
-Fogalmam sincs miről beszélsz. - világítottam rá a tényre, hátha mond valamit.
-Inkább kiről. - mutatta fel a telefonom. Egyrészt fogalmam sincs miért van nála a telefonom, másrészt még mindig nem világos miről beszél. Ahogy elmegy mellettem odaadja a telefonom én pedig rögtön a megnyitott üzenetre meredek. 

Helló szépfiú délután lenne kedved találkozni? Jó lenne beszélni. Hiányzol.
Csók, Jade

Már értem. Féltékeny a hölgy, bár számomra érthetetlen miért rajtam csattan az ostor. Sosem adtam okot féltékenységére. 
Begomboltam az ingem majd sóhajtva keresésére indultam, noha alig kellett megerőltetnem magam, hisz a konyhába tevékenykedett. Az ajtófélfának dőlve néztem tevékenységét, rohadtul eltekintett személyemről. 
-Megyek. Sietek vissza reggelizni. - löktem el magam előző pozíciómból. 
-Hová? - fordult meg kapásból -Ááá, menj csak. - mosolyodott el gúnyosan. 
-Mi a franc ütött beléd? - tártam szét a karom -Nyugodj le egy kicsit. 
-Egyáltalán tud kettőnkről? Vagy most kettőnk közt ingázol? - szavai meglehetősen sértőek. 
-Johanna! - túrtam bele idegesen hajamba -Hallod egyáltalán miket beszélsz?! Inkább nézz kicsit magadba. - hagytam magára. Az ajtót becsapom magam után. Lehet megbánom amiért így eljöttem, mert semmi sem fog megoldódni anélkül, hogy megbeszélnénk, de valahogy reggel másra van szükségem. Idióta feltételezései vannak. Igen, Jade szép, kedves és elbűvölő, régen több is lehetett volna köztünk, akár most is, ha nagyon szeretném. Kettejük közül Őt választottam, ha ez nem elég neki akkor mi kell még?
Meggyújtom a most előkapart cigarettát, s pötyögni kezdek a telefonomon. 

Hey Poopey, a sarki kis kávézóban, ahová szerettünk járni? 10 perc múlva jó?
Z

El se raktam a készüléket, vártam míg újra megrezzen. Pár perc múlva megkaptam a választ így rögtön a kávézónk felé vettem az irányt. Megbeszélem vele az álláspontot, ezek után remélhetőleg Johanna is meg fog békülni. 
Belöktem a kávézó ajtaját és elvonultam az egyik sarokba. A pincér mellém lépett, mivel a veszekedésnek köszönhetően kimaradt így rendeltem kávét, hogy meglegyen a reggeli löket. Minden egyes ajtónyitódásra odakaptam a fejem, de egyszer sem Jade lépett be rajta. Elnyúzottan figyeltem az órát, körülbelül hét perce beszéltünk telefonon.
-Szia! - csilingelt oldalról a hangja. 
-Helló! - mosolyogtam rá. Felálltam egy ölelésre és egy puszit is váltottunk. Helyet foglalt velem szembe. Megvártam amíg rendel, s kihozzák neki is a kávéját. Kezemmel idegesen doboltam az asztalon, Jade óvatosan rásimította. 
-Hogy vagy? - jött a kérdés. Hogy vagyok? Ahogy ránézek képtelennek érzem az egész dolgot. Fogalmam sincs mit mondhatnék neki, hisz ő is fontos a számomra.
-Megvagyok. Te? 
-Köszi jól, képzelt idefele jövet olyan aranyos volt egy lány. Egy mixer. Megállított selfie-t készíteni, hihetetlen. - lelkendezett -Ezen kívül meglepett a Poopey megszólítás. Emlékszel még? 
-Persze, főleg, mert régen utáltad. - nevettem fel. Régebben folyamatosan leszólt, ha így szólítottam, de illet rá. Elnézve az arcát még mindig csodálatos. Elkomorodtam. Többféleképpen is megfogalmaztam magamban mit mondhatnék. Annyira nehéz az egész. Perrie előtt ő volt az akivel éjszakánként cigizgettem, néhanapján graffitiztünk, elmentünk moziba, legtöbbször valami béna filmre amit kiparodizáltunk. Most az egyszer megfordult a fejemben, miért pont Johanna? Vele is sok mindent megéltem. Keserű ízt érzek a számban, sajnos a kávé sem segít. Igaza lett volna Joha-nak? Egyáltalán tud kettőnkről? Vagy most kettőnk közt ingázol?
-Baj van. - kijelentése éppoly határozott volt, mint amik reggel illettek meg engem. 
-Nincs. - döntöttem. Elhallgatom a dolgot, Johanna-val beszélek inkább. Annyira elbizonytalanít, hogy már magam se tudom mit akarok.
-Csak? - tudom, ha beszélek ő százszázalékosan megért. Mégis félek. A plafonra emeltem a tekintetem majd mély levegőt vettem. Elmeséltem neki mi történt eddig. A thassosi nyaralástól kezdve mindent. Végighallgatott. Rezzenéstelen arccal. A történet végére már megbántam azt, hogy kinyitottam a számat.
-Én... - harapott alsó ajkába -Pfú. - fújta ki a levegőt.
-Tudom, bonyolult. - visszamennék az időbe, évekkel, de leginkább a thassosi nyaralás elejére. Talán így visszagondolva egyszerű "köszönömmel" elintéztem volna a boltos jelenetet. 
-Most ez kellemetlen. - vette le kezét rólam, arca pírba szökött -Nézd én nem leszek semminek se az elrontója. Említetted mit érzel irántam. Minek tagadjam? Azóta az éjszaka óta, amióta táncoltunk és először cigiztünk együtt folyamatosan gondolok rád. Szeretlek Zayn, de ezt neked kell eldöntened. Ülj le, gondold végig kit szeretnél. Régóta várok rád, Perrie-nél is vártam rád. Most is fogok.

Az utcán bolyongtam. Lassan dél. Folyamatosan azon kattogott az agyam kitől kérhetnék segítséget. Niall elfoglalt, Harry nászúton, maradt Liam valamint Louis. Mondjuk még anya. Többször is kielemeztem mi lenne ha... Végül ugyanoda jutottam. Mindhárman azt tanácsolnák, amit Jade mondott. Nekem kell döntenem. Szégyellem magam. Férfi létemre most inog meg minden másodszor az életemben. Mert én bizonytalan vagyok magamban, a döntéseimben. Visszamenőleg belegondoltam, vajon most mi lenne, ha akkor Perrie helyett Jade-t választom? Megkímélem magam a gyásztól. Elsősorban. Nincs megkeseredettség, bánat. Nincs Samantha. Ő az egyetlen az életben, kit sosem bántam meg. Hogy változhat meg ilyen könnyen a véleményem? 

//Johanna Chase//
Elment. Csak itt hagyott, rám csapta az ajtót. Messzire mentem volna? Egyszer sem viselkedett úgy, hogy kételkednem kelljen benne. Neki estem. Fél kettő és sehol sincs. Leülök a földre, hátam a konyhapultnak támasztom. Ez mind az idióta rögeszmém miatt van. Az elvesztésétől való rettegés. Ben és Rosie, kettőjükön kívül csak ő és Sammy van nekem. Fejemet térdeimre hajtom, szaggatottan beszívom a levegőt. Találkozott vele. Biztos oda ment. Mit csináljak? Ha felhívom, felveszi? 
Tárcsázni kezdem.
Csörög.
Egyet, kettőt, hármat, sokat... 
Egyedül vagyok itt a házban, mit kezdjek? Menjek el? Beszélnem kell valakivel, muszáj. Ben-t kezdem hívni.
-Halihó csajszi! - köszön bele jókedvvel, a háttérből nevetés hallatszódik... Rosie nevetése.
-Ühm, rosszkor? - hüppögöm már-már. 
-Johanna, mi a baj? - vált rögtön komolyra, a háttérzaj megszűnik. 
-Hülye voltam. - nehézkes remegő ajkakkal beszélni. Kitört belőlem a sírás. Rohadtul egyedül hagyott, csak bámultam az ajtót s hiába vártam, nem jött vissza. Miután sikerült megerőltetnem magam elhadartam mi volt reggel. A végén ajkaimat rágcsáltam várva mit mond. 
-Hülye voltál. - ért egyet -Mi férfiak utáljuk ezt. Persze egy bizonyos pontig aranyos a féltékenység, de ezt túlreagáltad. 
-Oké, most itt vagyok a lakásán. Egymagam. Mi legyen?  
-Haza fog menni. Beszéljétek meg. Minden rendben lesz, szeret téged, felidegesítetted, kicsit lelépett ez okés. Aztán végül is, ha bármi történne hozzánk jöhetsz. 
Hozzájuk mehetek.
Leraktuk a telefont én pedig felkeltem a földről. Visszamegyek az emeletre, be a fürdőszobába, megmosom az arcom. Remélem van még kis időm míg haza ér, a nagy duzzadt szemeim elég ijesztőek. Tudni fogja, hogy miatta sírtam. Szárazra törlöm az arcom, kissé meglegyezem majd feldobok egy halovány sminket. Az ajtó nyitódására lettem figyelmes amit rögtön követett a becsukása is. Lelestem. Szemével - gondolom - engem keresett. Bement az étkezőbe. Elindultam utána, háttal ült nekem az asztalnál, arcát tenyereivel dörzsölgette. 
-Már vártalak. - motyogtam alig érthetően. Hátra nézett rám, fáradtan pislogott, noha az órára pillantva az délután hármat mutat. 
-Ne haragudj. - nyújtotta ki a kezét. Lassan ölébe húzott. Ennyi kellett, arcomat mellkasába fújtam, erősen érezni lehet rajta a nikotin-parfüm keverékét. Kezeimet nyaka köré fontam, állát fejemen pihentette, kezei derekamon nyugodtak. Hiányzott. Utálok veszekedve elválni, legyen bárkiről szó. 
-Én sajnálom. Kiállhatatlan vagyok. 
-Dehogy. - hangja olyan bársonyos, dallamos. Szemeimet lehunyom, pár perc néma csend telepszik ránk. 
-Viszont meg kell beszélnünk valamit.  


Legdrágább olvasóim!
Hosszú idő után a tizenegyedik rész. 
Köszönöm a türelmeteket, nincs ennyi időre magyarázat (illetve van, de mindegy). 
Csodálatosak vagytok! Hatalmas ölelés mindannyiótoknak és a Legeslegboldogabb Boldog Újévet kívánom!

Ui.: Megpróbálok igyekezni a következő résszel.

Rengeteg puszi nektek! 
♥♥♥

2016. június 1., szerda

Tizedik - Boldogító igen

"Magázásból tegeződés"
Johanna Chase:
Mosolyogva igazítottam meg a nyakkendőjét. Oké, hogy Zayn egyedül nevelte több éve Samantha-t és, hogy főzni sem tud, na, de nyakkendőt választani? Legalább négyszer cserélte át. 
-Köszönöm. - nyomott csókot ajkaimra. Mézédes csókjáért érdemes felkelni, ugyanis a tegnapi üzenet miatt kedvem támadt volna kiszaladni a világból, azonban Zayn megnyugtatott, a kétségeim messze szálltak igencsak meggyőző szövegétől. Ujjainkat összekulcsoltuk, valamint a közös ajándékunkat elemelve a polcról indultunk meg a kocsi felé.
-Gyönyörű vagy! - nyitotta ki a kocsi ajtaját egy bók közepette.
-Lehetetlen vagy Malik. - huppantam be az anyósülésre. Arcom legyezésébe kezdtem ugyanis éreztem, amint égni kezd, márpedig annak egyetlen oka van mégpedig Ő. Kezemmel hajamba túrtam, amint Zayn is beszállt a kocsiba. Nem kell tudnia róla milyen könnyen zavarba tud hozni, még elbízná magát. Végignéztem rajta, tagadni sem lehet az öltöny igencsak szexisen áll rajta, fekete haját a szokásos helyett hátrafésülte így még inkább dobott az alkalmi mégis kívánatos külsején. Félisten még is egy normális férfi, hatalmas szívvel és rengeteg szeretettel. Igen, minden szempontból tökéletes.

Az út szótlanul telt, többnyire csak a rádióból szólt a zene, mondjuk egy idő után már az sem. Lassan begurultunk a templom elé, ahol Harry és Rosemary egybekel. Kint nagy tömeg gyűlt össze, nekem pedig pár pillanatba telt míg kiszúrtam Zayn családját, valamint Rosie-t.
-Menj csak! - nevetett fel, ennyi elég is volt nekem, gyorsan pattantam ki a kocsiból megcélozva a barátnőmet. Minden elismerésem saját magamnak, hogy sikerült magassarkú cipőben röpke öt másodperc alatt letámadnom szerencsétlent.
-Helló! - ölelgettem meg jó szorosan. Kacagva viszonozta gesztusom majd izgatottan cseverészni kezdtünk az elmúlt napokról. Bár illett volna köszöntenem Zayn családját, azért jó ideje nem találkoztak, örömködjék ki magukat.
-Szóval akkor most együtt vagytok? - sandított feléjük alig észrevehetően.
-Valahogy úgy. - bólintottam -Minden rendben?
-Igen, nagyon jól vagyok.
Hiányzott már Rosie, a beszélgetéseink meg úgy minden. Thassos-ban, ahogy különváltak az útjaink elég keveset beszélgettünk, főleg ilyen jót.
-Sziasztok lányok! - lépett mellénk Ben. Meglepetten vezettük rajta végig tekintetünket. Ha valami vagy valaki hiányzott a társaságunkból az ő.
-Jé nagyfiú! Te még élsz? - öleltem át szórakozottan. Rosie is ugyanígy tett, barátian, mintha nem tőle várná a kisbabát, mintha nem történt volna semmi.
-Hiányoztatok! - vallotta be egy fülig érő mosollyal.
-Hiányoztunk mi elviselhetetlen nőstények? - idézte Rosie a minket megtestesítő jelzőt, amit anno még ő használt ránk. Néhanapján szerettük szívatni, főleg úgy, hogy összefogtunk. Halkan morgott egyet, noha mindhárman tudjuk ez, ez amolyan baráti "jaj, de rég láttalak" helyzet. Minden kellemetlenség nélkül elegyedtünk szóba, elmesélte merre járt és mit csinált. Persze az a "bizonyos" beszélgetés sem maradhatott el kettejük között szóval inkább hagytam őket.

Zayn apukája, pont úgy mint az anyukája nagyon kedves, legalábbis semmi ellenszenvet nem mutat felém. Samantha épp a felkérette magát a karomba, amit szinte az egész Malik família ellenzett, de nekem legbelül mégis nagyon jól esett, hisz, olyan, mintha az én kislányom lenne. Egyszerűen imádom.
-Nekünk át kéne adni az ajándékunkat. - bökött oldalba Zayn.
-Igaz.
-Menjetek csak! - simította meg a karom Trisha. Átadtam neki a kislányt majd Zaynnel összekulcsolt ujjakkal felfedezőútra indultunk. Tulajdonképpen nem lett volna nehéz dolgunk, hisz egy tiszta fehérbe burkolózott leányzót kellett volna megtalálnunk oldalán a bokroskával, de ennyi ember között egy idő után kezdett reménytelenné válni a helyzet.
-Ott vannak! - fújta ki a levegőt megkönnyebbülve, kezdett nagyon ideges lenni, amit éreztem kezének szorításából. Harry felénk nézett, zöld szemeivel boldogan pásztázta a párosunkat és, ahogy közelebb értünk rögtön is üdvözölték egymást egy haveri öleléssel, én pedig puszit váltottam Rosemary-val.
-Nagyon szép vagy! - dicsértem meg, őszinte mosollyal az arcomon.
-Köszönöm, legközelebb talán te állsz majd fehérben. - kuncogott.
-Arhg! - morogtam, mire Zayn jóízűen felröhögött.
-Nos, örülök, hogy eljöttetek, viszont nekünk mennünk kell, hamarosan kezdődik. - vigyorgott Harry, így arcán megjelentek a gödröcskék -Hamarosan találkozunk. - intett.  Ezt gyorsan elintéztük.
-Zayn. - idegeskedtem -Mond, hogy átadtad.
-Át. - ölelte át a derekam -Mi lenne a durcáskodás helyett elfoglalnánk a helyünket? - puszilt a hajamba. Bosszankodva indultam meg a székek felé, persze a mögöttem lévő úriember a lehető legjobban szórakozott. Bent a templomban szinte már mindenki helyet foglalt, a lehetőségeket felmérve észrevettem Waliyha-t, aki eszeveszett módon integetett felénk. Keresztbe tett lábakkal ültem a széken, kezem Zayn combján pihentettem. A göndör férfi már az oltárnál állt, látszólag nagyon izgult, de kétség kívül nagyon jó férj lesz. Ez csak egy biztosék, ami egy életre szól, náluk biztosan. A zene halkan végighullámzott a szobán, egyre hangosabban, mégis egy kellemes hangszínen. Felálltunk. Izgatottan vártam Rosie nővérét, komolyan, mintha az én esküvőm lenne. Ez az egyik lehető legmeghatóbb pillanat az ember életében. Egy fontos döntés. Lágyan szemléltem végig, ahogy Rosemary ellépked mellettünk, fehér ruhája egész a földig leért, s maga mögött húzta tovább. Haja ki volt engedve, csupán két nagyobb arcát keretező tincs volt hátravezetve. Sminkje egyszerűen csodálatosan festett gyönyörű arcán, még természetesebbé varázsolta az összhatást. Mikor Harry-hez ért kezét megfogva a pap felé fordultak. A pap időt járta hangján, ráncokkal a szeme alatt, kedvesen nekilátott a két fiatal összeadásához. A boldogító után, csókban forrtak össze, megpecsételve a házasságukat. Mind a tanuk, mind a jelenlévők hangos éljenzésben törtek ki, tapssal kísérve. Még egyszer gratuláltunk a frissen sült házasoknak, hogy rögtön utánunk mindenki más is hozzájuk férjen.
-Hihetetlen, Sammy kibírta kommentár nélkül. - húzott magához hátulról.
-Aranyos. - végig figyelt, látszott rajta, hogy érdekli a dolog -Te csak nem sírtál közben? - cukkoltam.
-Dehogy. - temette arcát a nyakhajlatomban.
-Szemtanúja voltam. - simítottam végig arcán.
-Emlékek, ennyi. Hagyhatnánk a témát. Túlléptem. Legközelebb te és én állunk majd ott.
-Ezt a témát is hanyagolhatnánk. - fordultam meg karjai között.
-Miért?
-Mert az még úgyse most lesz, feleslegesen rohanunk előre. - teljesen komolyan gondoltam, amit mondtam. Tényleg szép és jó lenne vele és Sammy-vel meg mondjuk egy saját babával egy családot alkotni, de könyörgöm! Ő se gondolja komolyan. Lehet, hogy túllépett, ezt mondja, azonban szüksége van időre. Azért összeházasodni velem, mert jobban, gyorsabban felejteni akar egyikőnknek sem lenne a legjobb. Meggondolatlan valamint túl elkapkodott döntés romba dőlt terv megvalósításával néznénk szembe. A kapcsolatunk elején vagyunk, lesz ez összetettebb is, ha így haladunk. Megértem. Nekem így is jó most. Tökéletes. Talán két év múlva.
-Megijedtél? Idő kell? - csípett oldalba csíntalanul.
-Nem és neked kell idő. Meg amúgy is, pár hónapja vagyunk együtt. Ne dobálózz ilyennel!
-Szeretlek te boszorka.
-Bosz..?! - készültem kibukni, amikor is belém fojtotta egy csókkal. Ez így igazságtalan! Ennyivel elhallgattat engem.
-Majom . - bokszoltam vállba.
-Aucs. - dramatizált.
-Kicsinállak még. - közöltem vele kihívóan.
-Meglátjuk. - kacsintott. Fejcsóválva túrtam bele hajába amit zselével fogott hátra, magamhoz húztam, elvégre belőle most már sosem elég. Alsó ajkát megtépve váltottam ki belőle egy férfias morgást. Most az én kezembe az irányítás. Pont ilyenkor vagyunk nyilvános helyen.
-Ennyit a hajamnak! - vált el tőlem, miközben próbálta visszaállítani eredeti állapotába fekete tincseit.
-Én is szeretlek. - döntöttem homlokom mellkasának.
-Nézzenek oda! Malik újra a foglaltak között, azért lehetne, hogy szobára menjetek?! - jött a hang közvetlen mellőlünk.
-Louis! - röhögött, így mellkasa rázkódni kezdett. Újabb kínos szituáció. Ennyit arról a bizonyos "kikészítelek" dologról. Lehet ők hamarabb megteszik velem, mindenesetre boldog vagyok. Kezdem úgy érezni, tartozok valahova. Azt hiszem ideje megismernem Zayn-nek megismerni a barátait, visszaadom még ezt a szobás dolgot. Vigyorogva mutatkoztunk be egymásnak, Louis még csókot is nyomott a kézfejemre, a barátnője meg valami eszméletlen szép.

Először úgy igazán, hosszú idő után, olyan jól éreztem magam, amit régebben csak elképzelni tudtam, mindezt alkohol nélkül. Csak egy kellemes társaság kellett, egy partner, egy kislány és én. Ki gondolta volna? A magázásból tegeződés, tegeződésből ölelés, ölelésből csók, csókból szerelem, szerelemből valami egészen erős kapcsolat, ebből az egészből adódik a boldogságom.


Hey!
Na ki van itt az új résszel?:D Na ki?! Haha, jó. Ezt inkább mellőzöm:D 
Drága olvasóim! Hihetetlen hálás vagyok, amiért ennyit vártatok. Ami azt illeti, elég sok dolog történt mostanság, főleg az iskola és a sport vette el a szabadidőm. De meg van az eredmény, innentől kezdve lazábbra foghatom az iskolai szálat:) Igyekeztem olvasható részt összehozni nektek, tudom, hogy sokat csúsztam. Szóóval remélem tetszett nektek:3 
Ti hogy vagytok? Nyolcadikosok, mindenkit felvettek az első helyre, amit megjelöltetek középiskolát? Nem nyolcadikosok milyen lesz az év végi?:D (Ne tessék ezért utálni, az iskola gyűlölt téma tudom). Tervek a nyárra?:3

+Infó
A többség szeretné, ha lenne második évad, tehát fog indulni. Az epilógus után érkeznek majd az információk. 

Köszönök nektek mindent! ♥
A világ leghatalmasabb ölelése: MaYa.

2016. április 23., szombat

2. évad?

Drága olvasóim!
Igen megint én és nem nem egy résszel, viszont a jó hír, hogy újult erővel nekiláttam. Elgondolkodtam és bár úgy gondolom, hogy az eleje nem lett valami fényes mégis csak folytatom a sztorit. Mert hát itt vagytok nekem, nem érdemlitek meg, hogy csak így abbamaradjon. Másrészt nem nagyon érkezett visszajelzés az előző poszthoz, szóval...

Na, de a bejegyzés nem csak ennyiből áll:D Ahj a cím árulkodó:c Sebaj!
Az első évad húsz rész + egy epilógus lesz. A kérdés, hogy szeretnétek-e második évadot? (A kérdésre kérlek a jobb felső sarokban válaszoljatok). Igen az első évad nem túl hosszú, de, ha lesz második évad az bizonyára hosszabb lesz és a párosunk is újabb meg újabb bonyodalmakkal fognak szembe nézni. Persze, ha szeretnétek. Csak azért kérdezem, mert akkor a végét is úgy alakítom, amúgy már fejben összeállta a dolog:) 
Kérlek titeket szavazzatok!
Sok szeretettel: MaYa <3

2016. április 19., kedd

Helyzetjelentés avagy MaYa még él!

Drága, drága olvasók!
Komolyan lesül a pofámról a bőr. Azonban már muszáj volt feljönnöm ide, hogy legalább magyarázatot adjak a miért kérdésekre. Az iskolát és a tanulást tegyük félre. Az csak az egyik ok, amiért nem írtam mostanság. A másik pedig, hogy elolvastam a részeket. Az elejéről. Olyasmi kérdések merültek fel bennem, mint pl.: "Én hogy tudtam ilyet publikálni?". Ez előtt volt még egy blogom, khm. Az még rosszabb volt, szóval erről ennyit. Most viszont itt állok a tizedik résszel amelybe már belekezdtem, de valahogy nem vitt rá az erő, hogy folytassam. Itt vagytok mind és vártok. A részekre pedig annyi megtekintés érkezett, hogy csak ámultam és bámultam. Ha még nem késő, a kérdésem a következő: Mi legyen? Kezdjem újra a sztorit, írjam át olvashatóbbra - persze a dolgok kicsit másképp alakulnának - vagy folytassam? Ha újra kezdem akkor nyilván hosszabb lesz a történet, viszont, ha folytatom akkor megpróbálom úgy alakítani a dolgokat, hogy a történet a közel jövőben befejeződjön. Kérlek titeket, minél többen írjátok meg kommentbe, ti mit szeretnétek. 
Szeretném megköszönni a kommenteket és a sok-sok oldalmegjelenítést! Ti vagytok a legjobbak! ♥
Hatalmas ölelés: MaYa.

2016. február 4., csütörtök

Kilencedik - Már megint Jade! (+16)

Johanna Chase:
Gyomrom görcsbe rándult, amint meghallottam a gépies hangot. A gép leszáll. Gondolataim ezer felé cikáztak mégis csak egy dolog lebegett a szemem előtt. Betértem a veszélyes zónába. Annyira szeretném őt elkerülni, annyira érzem, hogy ez lehetetlen.
-Joha! - rángatta meg lenge ruhám Samantha, ezzel kizökkentve gondolataimból.
-Hmm? - fordultam felé egy mosolyt felfestve magamra, remélhetőleg épp olyan barátságosra sikerült, mint amilyenre azt szántam.
-Nálunk fogsz lakni? - meresztette rám hatalmas szemeit.
-Igen! - vágta rá rögtön Sammy apja. Szemet forgatva meredtem ki az ablakon, mikor is megpillantottam a leszállópályát. Szememet lehunyva próbáltam mélyeket lélegezni.
-Minden rendben? - hajolt előre Zayn.
-Persze, kicsit félek. - kapaszkodtam az ülés szélébe, persze az egész csak színészkedés volt.
-A felszállásnál semmi gond nem volt. - zendült fel a mellettem ülő kislány hangja.
-Azt jobban bírom. - füllentettem, mindig is bírtam a repülőzést, még élveztem is. A tudat ejtett kétségbe, Lucas közelében vagyok. Elfogott egyfajta paranoia. 

Kilépve a repülőtérről valamelyest megnyugodtam, hisz itt van mellettem Zayn, mi baj történhetne? Hatalmasat szippantottam a londoni levegőből, érezni az intenzív eső illatot. Az égen gyéren sütött a Nap, az égen a felhők békésen úszkáltak míg az emberek a dolgukra siettek. A taxink már várt ránk, hogy elvigyen minket... Ühm, hát ahová megyünk. Az ablakból igencsak elbámészkodtam, hiszen hitetlen London. Még mindig, a kerék amiért több ezren rajonganak, a Big Ben, na és a Trafalgar tér, amit személy szerint imádok. Viszont elszomorít a tudat, hogy egy darabig itt kell élnem. Mennyi gyönyörű helyen jártam, az utazás életem részévé vált, azonban a mellettem ülő kislányra és férfira meredve rájöttem vannak sokkal fontosabb dolgok az életben. A család. Éltem az életem és észre se vettem az űrt amit legbelül éreztem, mert hiába a két csodálatos barát, amikor megismertem őket rájöttem, nekem valami nagyon is hiányzik. Az a fajta szeretet, amit mástól nemigen kaphatnék meg, csakis tőlük. Csak egy kedves gesztus, egy érintés, egy csók, egy ölelés, egy mosoly, mindent képes megváltoztatni napok alatt. Bár kis idő telt el megismerkedésünk óta, talán azért is a nagy ragaszkodás, a törődés, mert ez az amire szükségünk van időtlen idők óta. Mint valami tinédzser, szerelmes vagyok, örömmel tölt el, ha velük lehetett, izgatott leszek Zayn pajkos tekintetétől.Ez váltja ki belőlem. Samantha, olyan édes egy kislány, szívbemarkoló az ami történt velük, mindkettejüknek nehéz lehetett ez a pár év feleség és egyben anya nélkül.
-Johanna! - érintette meg valaki finoman a vállam, mire összerezdültem -Megérkeztünk.
Zayn állt a taxi ajtóban. Halvány mosolyt felfestve magamra léptem ki. A ház a szó legszorosabb értelmében tágas. A falak halvány sárgák, az ajtó szép, kidolgozott mintákkal van díszítve, a falakhoz hűen fehér ami harmonikus egységben van a fakó falakkal. Otthonos. Sammy ragadta meg a kezem, s kezdett el befelé húzni. Zayn kinyitotta az ajtót minek következtében belűről is megcsodálhattam a házat. Körbevezettek, oda meg vissza voltam a házért, csodálatos.
-Csinálok ebédet, addig segítesz kipakolni Samantha-nak? - húzott magához Zayn a derekamnál fogva.
-Szerintem sokkal jobban járunk, ha én csinálok ebédet és te segítesz neki kipakolni! - kuncogtam, emlékszem amikor először vacsoráztam náluk.
-Ez gonosz volt. - biggyesztette le ajkait.
-Nem, csak kimondtam az igazat. - adtam puszit szája sarkában azzal otthagytam, s használatba vettem a konyhát.

-Hmm. Ez nagyon jó! - dicsérte meg a főztömet Zayn.
-Rég ettem ilyen jót! - bólogatott egyetértően Sammy, mire felnevettem.
-Hé! Ketten egy ellen?! Miért vagytok ilyen kegyetlenek? - tárta szét a karját. Összenéztem a kislánnyal, nagy nevetésben törtünk ki, Zayn egy darabig duzzogott majd nála is megolvadt a jég és csatlakozott hozzánk. Miután abbamaradt a felhőtlen kacagás Zayn így szólt.
-Tényleg kicsim, ma anya eljön érted. - ültette az ölébe lányát.
-Ma ott alszok náluk?! - ragyogtak fel a szemei.
-Igen. Jó lesz így? Holnap pedig találkozunk az esküvőn. - adott puszit buksiára.
-Johanna?
-Ő itt marad apával.
Hihetetlen mennyire ragaszkodik hozzám, mondjuk érthető anya nélkül nőtt fel na meg én is úgy tekintek rá, mintha a saját lányom lenne. Maximum fél óra telhetett el, Sammy nagymamája már a nappaliban ült. Nagyon kedves, jót beszélgettünk amíg a kislány összepakolt magának. Nem hoztunk fel kényelmetlen témát, csak úgy beszélgettünk, mindenről. Azt hiszem elfogadta, mi több valószínűleg még örült is annak, hogy vagyok nekik, legalábbis semmi jelét nem mutatta annak, hogy zavarom a jelenlétemmel.
-Már azt hittem Zayn sosem talál maga mellé valakit. - villantott egy fáradt mosolyt -Örülök neked. Kedves vagy, pont nekik való. - simított végig karomon.
-Én meg örülök annak a találkozásnak ami a boltban történt. - viszonoztam gesztusát.
-Mehetünk! - szaladt le a Sammy miközben a Patricia-ra vetette magát.
-Akkor majd holnap találkozunk fiatalok! - kacsintott. Miután az ajtó becsukódott Zayn mögém lépett és a fülembe súgta:
-Mit is csinálhatnánk egy ekkora házban? - puszilt bele a nyakamba.
-Mondjuk filmet nézhetnénk! - fordultam meg a karjai közt. Elégedetlenül hümmögött -Mi van? - értetlenkedtem, pedig nagyon jól tudtam mi a baja. Ajkaival azonnal letámadt, én meg gondolkodás nélkül csókoltam vissza. Nyelvével bársonyosan simított végig az enyémen, vad táncra hívva. Lassan hátráltunk, csak pár másodpercre szakadtunk el egymástól akkor vettem észre, hogy a konyhában vagyunk. Kibujtattam pólójából így megcsodálhattam kreol színű felsőtestét, megbabonázva hintettem be minden egyes tetkóját puszikkal. Fenekemnél fogva emelt fel minek következtében ajkaink újra egymásra találtak. Ráhelyezett a konyhapultra, s kibújtatott ruhámból.
-Gyönyörű vagy. - suttogta ajkaimra.
-Te pedig hazug. - szívtam meg a nyakán az egyik érzékeny pontot, száját szólásra nyitotta volna, azonban kezeimet dús hajába vezettem és meghúztam azt így csak felnyögött. Kezeivel mellemet kezdte gyúrni amitől a fejem hátracsuklott. Alig tűnt fel mikor megszabadított a melltartómtól. Eldöntött a konyhapulton, melleimtől egészen a köldökömig puszikat hagyott.
-Na de Zayn! Milyen disznó vagy! Képes lennél ezen a pulton hancúrozni? - nyöszörögtem -Itt készítettem a kaját!
-Igazad van, ez így nem hiteles! - kapott fel ölébe. Felcipelt egész az emeletig. A hálószobában erősen taszított a falnak, élveztem vadságát. Mellkasára helyeztem a kezem, ahol éreztem heves, egyenletlen szívverését majd mikor lába az ágyba ütközött rálöktem. Nehezen, de sikerült megszabadítanom a nadrágtól, alsógatyáját pedig foggal húztam le.
-Most én jövök! - morogta. Fordított a helyzetünkön így én kerültem alulra. Kezeivel húzta le a fehérneműmet, türelmetlenül, vágyakozva. Ujjait belém csúsztatta amitől apró nyögés szaladt ki számon. Vontatottan kezdte el mozgatni bennem.
-Zayn! - nyögdécseltem -Csókolj már meg! - húztam fel ajkaimhoz hajánál fogva. Könyörögnöm sem kellett, csókja forró égető volt. Csípőmet megemeltem remélve többet kapok belőle, mert már alig bírtam magammal.
-Várj! - húzódott el tőlem -Még várjunk! - hajtotta fejét a mellkasomra.
-Mi a gond? - csalódottság járta át a hangom, mégis próbáltam leplezni.
-Perrie. - hazudnék, ha azt mondanám nem fájt, de megérezve könnyeit elhessegettem ezt az önző gondolatot.
-Szeretnél róla beszélni? - simogattam hátátnyugtatóan, ezzel viszont kiváltottam belőle a feltrekvő zokogását.
-Sajnálom, adj egy kis időt. - rettentő rossz számomra hallani gyenge, zokogástól el-elcsukló hangját.
-Adok amennyit csak kell.
Magunkra húztuk a takarót, csend honolt, csupán az én pihegő lélegzetvételem és Zayn hüppögő hangját lehetett hallani. Percekig, órákig feküdtünk így Zayn már szerintem aludt. Telefonja megrezdült, mivel nem reagált rá, a készülékért nyújtózkodtam. Könnyen feloldottam a mobilt, elcsúsztatható a képernyőzár. Megnyitottam a bejövő üzenetet:
Jó éjszakát babe, xoxo Jade <3 
Állkapcsom összeszorult a megnevezésre, meg úgy az egész üzenetre. Féltékeny vagyok? Igen, mindig belekavar a dolgokba! Pont mikor, oly jó minden, valahogy a képbe zavar. Már megint Jade!


Drága olvasóim!
Huhh. Ti vagytok a legjobbak, de komolyan! Két hónapja nem voltam - megint csak idő hiányára hivatkoznék - és ti megvártatok. Hihetetlen hálás vagyok ezért. Hulla fáradtan ültem gép elé és hoztam össze nektek ezt a kis szösszenetet. Remélem tetszett nektek! ♥♥♥
Valamint szeretném megköszönni az előző részhez érkezett komikat!:3
Hatalmas ölelés: MaYa.

2015. december 6., vasárnap

Nyolcadik - Családi légkör

Johanna Chase:
Őszintén kezdtem kétségbeesni mikor Zayn közölte a mai programunkat. Rátett egy lapáttal, hogy komolyan gondolta. Lovas túra. Thassos igen gyönyörű, de miért pont lóháton kell megtenni ezt? Értetlenül álltam a dolgok előtt. Régen lovagoltam, viszont a rémkép, hogy a hátas ledobott magáról még mindig a szemem előtt lebeg. A hideg is kiráz a gondolattól amiért fel kell ülnöm erre az állatra.
-Tudsz lovagolni? - fordult felém kíváncsian. Halványan bólintottam, miszerint igen, bár kezdek elbizonytalanodni. Lesimítottam a gyűrődést ingemen majd a termetes lovakat tanulmányoztam. Kétségkívül szépek voltak. A vezető röviden elmondta, hogy fog kinézni ez a dolog, a mondandója végeztével megszemléltük azokat a patásokat akik minket fognak szállítani. Kezem a nekem szánt ló óvatosan orrára simítottam, olyan bársonyos volt. Hosszú sörényébe bele-bele kapott a lágy nyári szél, szőre almásderes színű volt ami igencsak illett barna szeméhez. A mosoly észrevétlenül kúszott fel az arcomra. Nyergébe az Arwen (Árven) név volt belevarrva. Zayn és Samantha feltornászták magukat így gondoltam ideje lesz nekem is helyet foglalnom a nyeregben. Ahogy felhúztam magam újra elfogott valami jó érzés. Hivatalosan nem is meg amúgy se, de olyan, mintha mi hárman egy család lennék.

A városon kívül megmutatták a görög piacot,a hol kedvünkre lehetett vásárolni. Samantha-val az első dolgunk az volt, hogy letámadtuk a cukros bódét. Zayn alig győzte velünk tartani az iramot. A következő állomás egy múzeum volt, ami számunkra érdekes volt. Legalább is nekem meg Zayn-nek. Lóháton megnéztünk pár híres szobrot valamint helyet aminek röviden, tömören, s a lényegre törekedve elmondták a történetét. Visszafelé a parton mentünk vissza, aki "bátrabb" volt bemehetett a vízbe nyereg nélkül. Mi ezt a lehetőséget megköszönve inkább visszamentünk a karámhoz. Arwen erei kidagadtak nyakán, ahogy vágtába váltottunk át. A szembejövő szellőtől kissé libabőrös lettem, de igazán kellemes volt ebben a melegben. Kissé elszomorodtam amiért ilyen gyorsan végigjártuk ezt, hisz jó volt újra lovagolni egyet.
-Segítek! - nyújtotta izmos karját Zayn, körülfonta a csípőmet és leemelt.
-Köszönöm, uram! - biccentettem oldalra a fejem.
-Uram? - hökkent hátra. - Azért még elég fiatal vagyok néni! - vágott vissza egy nyelvnyújtás kíséretében.
-Ez nem ér! - biggyesztettem le ajkam -Engem egész végig magáztál, el sem hiszed mennyire örültem amikor először tegeztél! - dobtam be a megsértődött nőszemélyt.
-Jaj ne már Johanna! - ölelt át hátulról, gonosz vigyor kúszott az arcomra. Visszakapja garantálom! Úgy kell könyörögnie! Apró puszikat hagyott nyakamon amitől gerincoszlopomon végigfutott a borzongás -Kegyetlen vagy! - morogja mély dörmögős hangján.
-Az! - emeltem fel az orrom ráadásnak. Hirtelen fordít maga felé majd húz közelebb, ajkait enyéimre illeszti bejutást kérve. Kis hezitálás után megadtam neki, nyelvével akaratosan tört be táncra hívva az enyémet. Annyira finom, annyira édes. Kezemet felvezetem karján egész a válláig, s onnan a mellkasára. Csókunknak a levegőhiány vetett végett.
-Elég lesz bocsánatkérésnek? - döntötte nekem homlokát.
-Kezdetnek.
-Én is itt vagyok! - ugrott közénk Sammy. Össze-vissza kapkodta fejét köztünk azzal megállapodott rajtam -Akkor szereted apát? - vigyorodott el.
-Igen. - mondtam halkan, szinte suttogva.
-Akkor van egy anyukám! - sikkantott fel, ugrálva ölelte át a csípőmet így érezhettem heves szívverését. Lassan elindultunk haza a kis faházikóba ami annyira meghatározó az életemben. Hetek teltek el, de még mindig emlékszem az első napra amikor találkoztam velük. Azt hiszem jó döntés volt felülni arra a thassosi gépre, mert így megismerhettem Őket. A ház előtt váratlan személy állt, gyomrom görcsbe rándult. Jade. Már megint ő. Elengedtem Zayn kezét aki kérdőn végigmért engem. Vállat vonva inkább köszöntöttem a lányt aki annak a férfinak a nyakába vetette magát ki újra reményt adott nekem a nagybetűs jobb életre.
-Melyik géppel mentek holnap Londonba? - nos igen. Elszomorított, hogy ez az utolsó napunk itt. Olyan csodálatos hely.
-Azzal amelyik nyolckor indul.
-Ahh, én a korábbival megyek, a lányokkal van némi elintéznivalónk a városban. - csavargatta zavartan a haját. Annak ellenére, hogy semmi bajom nincs Jade személyével, attól még örülök, hogy másik géppel repül.
-Kár. - vakargatta a tarkóját Zayn -Harry esküvőjén majd találkozunk.
-Igen! Már alig várom! - ujjongott. Az ajtófélfának dőlve figyeltem a beszélgetésük, s Jade enyhén gyanús volt. Talán féltékeny lennék? Sikerült lesüllyednem erre a szintre is. Miután elköszöntek egymástól végre bemehettünk a házikóba.
-Joha! - ráncigálta a ruhám alját a kislány -Maradsz éjszakára?
-Maradhatnál. - értett egyet az apja vele. Eltorzult arccal figyeltem mindkettőjüket. Azért, mert összejöttünk véletlenül se szeretném összerúgni megszokott napjaikat.
-Légy szíves! - néztek rám kiskutya szemekkel aminek lehetetlen volt ellenállni.
-Legyen. - adtam be a derekam -De messze van az még! Csináljunk valamit!
-Nézzünk tévét! - huppant a kanapéra Sammy.
-Kint, a szabadban. - utalgattam.
-Erősen tűz a Nap! - nyögött fel Zayn.
-Lusták vagytok! Gyerünk már! - próbáltam őket mozgósítani. Nagy nehezen, kényesen kijutottunk a partra ahol jól megfürdettük a másikat. Leginkább az egyetlen férfi volt fölényben köztünk. Kint a parton megszáradtunk aztán vettünk görög salátát ami igazán ízletes volt. Rég éreztem magam ilyen jól, annyira szeretném, ha ez így is maradna. Telefonom megrezzent, bocsánatot kérve megnyitottam a nekem jött üzenetet.
Rosie: Annyira várom már, hogy holnap találkozzunk! Hiányzol!
én: Te is nekem! Na és? Milyen újra a nővéreddel?
Rosie: Hihetetlenül szuper volt ez a pár nap! Harry pedig rettentő jó férje lesz Rosemary-nek!
én: Rendben. Akkor örülök, ha minden oké. Ben-ről hallottál valamit?
Rosie: Eltűnt. Semmit. 
én: Jó lenne tudni mi van vele. Remélem nincs baja. 
Rosie: Én is. Megbeszéltük már a dolgokat, de lelépett. 
én: Jellemző rá. Hogy van a kismama?:)
Rosie: Tökéletesen:D És te barátném? Mi van azzal a Malik gyerekkel?
én: Hát.. majd mesélek:D 
Rosie: Ohjaj. Volt uhh meg ahh?
én: Perverz disznó. 
Rosie: Jó bocsi:D Most mennem kell, hali:* 
én: Szia:)
-Minden rendben? - fürkészett Zayn.
-Persze. Rose volt az. - lóbáltam meg a telefonom.
-Uhh meg ahh? - mosolyodott el kajánul.
-Te?! - kerekedtek ki a szemeim -Honnan?
-Kicsit leskelődtem.
-Hamar megöregszel. - néztem együtt érezve szemébe amit ő a cinikus megjegyzésemre csak megforgatott.

Zayn Malik:
Johanna mellkasomra hajtotta fejét míg kislányom tincseivel játszadozott, aki hatalmas szemekkel figyelte a kedvenc meséje legújabb részét. Sosem érdekelték a hercegnők, annál inkább a többi történet. Kezeimet összekulcsoltam Joha-éval majd belepusziltam a hajába.
-Várod már a holnapi utat? - tűrtem füle mögé egy rakoncátlan tincset ami mindig eltakarta gyönyörű arcát.
-Fogjuk rá. - nyöszörgött.
-Valami baj van? - fordítottam magam felé állánál fogva.
-Csak olyan jó itt.
Furcsa volt. Éreztem amint izmai megfeszültek, de letudtam egyszerűen annak, hogy jó neki itt. Olyan jó érzés volt, hogy itt van velem, mintha lenne egy családom. Én, Ő és Samantha. Reménykedek benne, hogy az esküvőn betudom majd mutatni anyáéknak. Szeretném, ha megismernék, biztos vagyok benne legalább annyira megszeretnék, mint én. Apró puszikat hagytam nyakán amitől kirázta a hideg. Mosolyogva könyveltem el magamba a győzelmet, s tovább folytattam.
-Hé! Állíts magadon! - kuncogott.
-Muszáj? - szomorkodtam.
-Lefektetem Sammy-t. - kelt fel. Kezébe vette a már alvó tündért azzal megindult az emelet felé.
-Várj átveszem. - siettem utána.
-Elbírom. - pisszegett le. Segítettem neki, kitártam az ajtót megkönnyítve a dolgát. Szívem melegség öntötte el ahogy őket figyeltem. Ugyanakkor még is savanyú, gyilkos érzés volt az, hogy Perrie már nem lehet itt mellettem, hiába vagyok Johanna-val, a feleségem még mindig kegyetlenül hiányzik. Halkan lépdeltünk ki a szobából, s amint kiértünk fölkaptam a velem szemben álló nőt. Mindemellett jó volt érezni újra a családias légkört.
-Szomorú vagy? - motyogta ajkaimra. Tagadóan megráztam a fejem, még, ha rátapintott is a lényegre. Perrie a múlt, Ő az én jövőm. Lassan csókoltam meg, kezeimmel fenekénél tartottam meg őt. Fogaival enyhén beleharapott az ajkamba amitől én felmordultam. Hátát neki nyomtam a falnak míg rátértem kulcscsontjára. Óvatosan raktam le miközben a szoba felé kezdtem tolni. Lábbal löktem be a fából készült bejáratot ami a hálóba vezetett. Kezeimet dús barna hajába vezettem amitől csókunkba nyögött. Másik kezem pólója alatt kalandozott el, köldöke körül apró köröket rajzoltam egyre csak feljebb haladva.
-Zayn. - tolt el kicsit magától.
-Hmm? - fúrtam fejem nyakhajlatába.
-Sammy alszik.
-Hangszigetelt. - dörmögtem.
-Igazából nem szeretném elsietni. - puszilt a fülem mögötti érzékeny területre.
-Csak hancúroztunk, semmiképp se kell rögtön szexelni.
-Jhaj Malik! - csapott vállba. Nevetve húztam az ölembe közben elfeküdtünk az ágyon. Jó érzés volt így elaludni, valakivel az oldalamon akit közel érzek magamhoz, valakit akit kezdek minél inkább megszeretni.

Drága olvasóim!
Igen, Maya még él:D Csak kevés volt az ideje. Tényleg sajnálom. Amikor tudtam írtam egy kicsit. A részt laposnak, unalmasnak nevezném. Nem mondanám, hogy ennyi tellett tőlem, de minél előbb ki akartam rakni a rész így összecsapott lett. A következő remélhetőleg hamarosan érkezik, normális hosszal, átdolgozott fogalmazással. 
Hatalmas ölelés: MaYa.

2015. október 30., péntek

Hetedik - Happily

Johanna Chase:
A nap már lemenőben volt. Rózsaszín és a narancs színek keveredtek az égen, a víz a partot mosta. Tökéletes idill. Samantha a kezemet szorongatta görcsösen, idegesen.
-Valami baj van? - néztem a le a kislány gömbölyded arcára ami halványan ki volt pirosodva.
-Szép. - meredt a távolba. Érzem, hogy szeretne valamit mondani, csak fél. 
-Ha szeretnél valamit, szívesen meghallgatlak. - álltunk meg. Lábam belefúrtam a felmelegedett homokba ami már nem égetett úgy, mint délelőtt. Látszott, hogy nagyon elmélkedik azon miképp fogalmazhatna.
-Ez így olyan, - kezdett hozzá cérnavékony hangon - mintha te lennél az anyukám, én pedig a te kislányod.
Tagadhatatlan, hogy mennyire örültem annak, hogy ezt gondolta, s kimondta. Bár még csak három hete, hogy találkoztunk, annyira megszerettem.
-Így érzed? - guggoltam le vele szemben.
-Jadre is azt hittem, de ő sem az és te se, de olyan jó lenne!
-Hogy jöttél rá? - torzult el az arcom, mesélte Zayn, hogy Sammy úgy hitte Jade az anyukája aki a semmiből előbukkant.
-Láttam a családi albumunkat. Anyának szőke haja volt, mint az álmomban.
-Álmodtál már vele?
-Többször is. - bólintott. Majd megszakadt a szívem, hisz ez a kislány annyira szeretetéhes, annyira szüksége van egy anyára -Te szereted apát? Ügyi? - na ezzel megfogott. Ha azt mondom nem, akkor örvendhetek magamnak, mivel meg fog utálni, de, ha azt mondom igen akkor hamis reményeket keltek benne.
-Apukád nagyon kedves. - próbáltam a megfelelő szavakra találni -De Jadet szereti.
-Nincsenek együtt. - rázta hevesen a fejét, kikerekedett szemekkel néztem rá bővebb kifejtésért esedezve -Csak barátok, régről.
-Miért vagy ebben olyan biztos? - ráncoltam a homlokom.
-Apa mondta. -vonta meg vállacskáját azzal elkezdett ugrándozni. Szavak nélkül sétáltunk tovább és egyszerűen csak élveztem a pillanatot mikor is egy tündéri kislány mellettem ugrándozik.

Csillagok ezrei borították be az eget. Már csak pár ember lézengett a parton, de ez teljesen érthető, hisz ilyenkor olyan kellemes sétálni. Már várt ránk a faházban az az apa akinek lánya mellettem szökdécselt a homokban. Aprót kopogtattam az ajtón, mire az pillanatokon belül kinyílt.
-Sziasztok! - köszönt Zayn mosolyogva, örömmel vettem észre, hogy leszokott a magázásról. Kislánya karjaiba vetette magát aztán össze-vissza kezdte puszilgatni az arcát. Hihetetlen aranyosak voltak, de amilyen gyorsan ez történt, olyan gyorsan keletkezett bennem a család utáni vágyakozás, egy űr ami szinte sosem múlik -Köszönöm, hogy elvitted kicsit Samanthat. Gyere be! - tárta ki az ajtót, s bár késztetést éreztem arra, hogy elfussak mégis inkább elfogadtam azt a lehetőséget, hogy velük lehessek.
-Szívesen tettem, szeretek vele lenni meg amúgy is dolgod volt Harryvel. - vontam vállat lazán, pedig a gyomrom épp úgy görcsben állt, mint a szívem.
-Hihetetlen milyen jószívű vagy. - húzódott féloldalas mosolyra a szája.
-Ezt most miért kaptam? - fürkésztem csillogó tekintettel éppúgy, mint kislánya aki rajta csimpaszkodott.
-Mert ez az igazság. Kedves vagy velünk. -  indult meg befelé a nappaliba, ahová követtem is. Őszintén jó lenne, ha dűlőre jutna úgy igazán. Mit akar? Elég egyértelmű részemről, mert tudom érzek iránta valamit akkor is, ha ez távol áll a szerelemtől. Szeretném jobban megismerni, a múltját, a történeteit, Őt. De maga sem tudja mit akar. Néha kedves velem, néha felém se néz. Ezt utálom! Fogalmam sincs arról Ő mit érez, de döntse már el mit akar! Vagy inkább kit.
-Jade? - érdeklődtem a nő után.
-A barátnőjével van valami előadáson vagy min. - legyintett. Csak hümmögni tudtam. Igazándiból csak az érdekelt, miért nincs jelen.
-Felmész a szobádba? - simogatta meg Zayn Sammy buksiját.
-Fel. - vigyorgott huncut módon -Később feljöttök?
-Igen. - vágtam rá azonnal, ugyanis sejtelmem sincs arról miért akar velem kettesben maradni. A lány eltűnt valahol fent. Idegességemben a kezemmel kezdtem szórakozni, kellemetlen volt a csend, de látszott Zaynen, hogy nehezen tud hozzá kezdeni, ezért vártam.
-Hogy hálálhatnám meg? - nézett végül rám, bennem meg másodpercek alatt ment fel a pumpa. Ennyi? Ezért várakozott eddig.
-Semmivel. - húztam fel magamra az érzelemmentes arcomat.
-Sammy mindig is szeretett volna anyukát és te ott voltál neki.
-Ahogy Jade is.
-De ez más! - tárta szét a karját.
-Miben? - álltam fel. Pillanatokon belül robbanni tudtam volna.
-Izé... - szívta be alsó ajkát -Azt hiszem... Baromi nehéz ez így! - túrt bele idegesen a hajába.
-Ma még elmondod? - néztem a faliórára. Lassan lámpaoltás, utána meg szeretnék hazamenni, haza?! Nekem olyanom nincs. Családom sincs.
-Tetszel nekem, mint nő, de idő kell! - nyögött fel -Szükségem van kis időre, hogy a seb amit magammal hordozok enyhüljön.
Szemeim tágra nyíltak csak pislogni tudtam az előttem álló férfira, s közben azon gondolkoztam, hogy lehet ilyen tökéletes. Attól tartok a tökéletes szó rá a megfelelő.
-Lehet nem szokás ezt mondani, de várok rád. - éreztem amint a pír elönti az arcomat, azt a lángoló érzést ami pillangóimat is felébresztette gyomromban. Tekintetével belekapaszkodott az enyémbe, s fogva tartott. Éreztem, ha várnom kell, hogy hozzáérhessek abba beleőrülök. Idő. Megadom neki. Csak, mert úgy érzem érte megéri. Közelebb lépett, szívem hevesen vert szinte már a torkomban dobogott. Ölelésébe vont. Férfias illatát elraktároztam belül, mámorító és bénító. Kezemet végig vezettem a mellkasán egészen az arcáig, amire egy puszit nyomtam.

Zayn Malik:
Johanna már vagy fél órája az emeleten van Samanthaval. Megkönnyebbültem, hogy elmondtam neki az álláspontomat, de még mindig ott van a Jade iránti vonzalmam, de az nem elég erős, ahhoz, hogy magam mellé tudjam. Mindig is legjobb barátként fogok rá tekinteni, idejében meg is fogom köszönni. A kérdés: mennyi időre lesz még szükségem? Meddig kell ezt húznom. Most azonnal a közepébe vágnék, a probléma az, hogy túlságosan is szerettem Pezzt. És itt hagyott. Örökre, erre jöttek Ők, jelenlétükkel mindent felforgatva. Telefonom megcsörrent amit azonnal fel is vettem.
-Kisfiam! - köszönt bele anya lelkesen.
-Anya! Szia! - mindig jó volt vele beszélni, imádtam hallani a hangját, hallani, ahogy mesél -Hogy vagytok?
-Köszönjük megvagyunk. És ti? Hogy van az unokám?
-Mi is jól vagyunk. - csak tudná mennyire -Ti is ott lesztek Harry esküvőjén ugye?
-Ez természetes. Ohh Rosemary csodálatos feleség lesz.
-Ez vitathatatlan. - nevettem fel. Johanna sétált le a lépcsőn, kíváncsian fürkészte az arcom. Kezemez kinyújtottam jelezvén jöjjön ide.
-Mesélj valamit! - sóhajtott fáradtan.
-Majd lesz mit mesélnem. - fordítottam Joha felé fejem -Most menj aludni, hallom a hangodon, hogy fáradt vagy.
-Fiam! - próbált ellenkezni, sajnos - számára -mostanában én jövök ki győztesül csatáinkból.
-Jó éjszakát!
-Neked is. - morogta -Még beszélünk. - enyhült meg.

-Biztos? - kérdeztem meg vagy ezredjére.
-Biztos. Haza találok egyedül! - mosolygott. Elragadó, simán levenne gyengeségem pillanatában a lábamról ezzel az angyali arccal.
-És, ha szeretnélek? - vetettem be a végső tervem amik a kiskutya szemek voltak.
-És, ha Samantha felébred? - kontrázott. Miért kerülget az az érzés, hogy vele szemben én vesztek?
-Mélyen alszik. Kérlek! - döntöttem a homlokom homlokának.
-Legyen. - forgatta meg szemeit -De csak, mert ilyen szépen kérted.
Elégedett vigyorral indultam utána míg hátulról is alaposan felmértem. Formás hátsó, szép, kecses tartás, igazán nőies alkat. Hosszú barna haja csak még szexibbé tette a látványt.
-Gyönyörű vagy! - kezdtem el neki bókolni. Itt az ideje, bár hivatalosan nem mondtuk ki az együttlétet érezzük azt a "valamit" ami ott motoszkál bennünk. Valahol el kell kezdeni!
-Jobban hazudj! - nyújtotta ki a nyelvét szemtelenül.
-Ha ragozom a hihetetlen gyönyörűvel az megfelel? - ragadtam meg derekánál fogva.
-Félre érted.
-Tudom, hogy értetted, pedig én igazat mondok. - leheltem apró puszit a nyakára amitől kirázta őt a hideg. Büszkeséggel töltött el a reakciója. Hirtelen felindulásból elkezdtem énekelni a Happily-t. Az én szövegem majd a refrént.
Yeah, we're on fire, we're on on fire
We're on fire now
I don't care what people say when we're together
You know I wanna be the one who hold you when you sleep
I just want it to be you and I forever
I know you wanna leave so come on baby
be with me so happily
So happily...

Igen,mi a tűzben égünk,mi a tűzben égünk
Most mi a tűzben égünk
Nem érdekel,hogy mit mondanak az emberek
Mikor együtt vagyunk
Tudod én akarok az lenni,akinek az ölébe álomra hajtod a fejed
Én csak azt akarom te és én örökre együtt legyünk
Tudom,hogy most faképnél akarsz hagyni,
De kérlek ne tedd
Mert velem boldog lehetsz
Boldog lehetsz...

A dal közben összekapcsolódott ujjainkat figyeltem, keze annyira illett az enyémbe, hasonlított a puzzle darabra ami végre megtalálta a párját.
-Itt lennénk! - állt meg. Magamhoz húztam akárcsak valami porcelán babát, hisz féltem bármelyik másodpercben összetörhet és akkor vége minden szépnek.
-Holnap találkozunk? - emeltem fel fejét állánál fogva, ugyanis nagyon a földet pásztázta nekem meg muszáj volt látnom barna íriszeit.
-Persze. - bólintott -Akkor szia!
Arcommal közelíteni kezdtem volna felé. Bár már elköszönt akartam neki egy "jó éjt" puszit adni. Ajkai hívogattak mégis ellent tudtam mondani. Lassan súroltam telt ajkait, végül megpusziltam a szája sarkát.

Kedves olvasóim!
Igen újra itt lennék. Nem igazán szeretnék mentegetőzni, fölösleges. Eltűntem, leírtam miért. Remélem megértitek, tudom sok az elmaradás, de tele vagyok ihlettel szóval nem kell félni:) Köszönöm szépen, hogy eddig velem tartottatok! Hihetetlenül hálás vagyok! Pedig meg sem érdemlem mindazt amit tőletek kapok. 
Változás történt - nem is kicsi - de itt elsősorban az információkra gondolok ahol a részeknél az áll: Amikor elkészülök. Ez annyit takar, hogy nem lesz időhöz kötve mikor érkeznek, hisz nem akarok hamis ígéreteket tenni. Amint tudok jelentkezek. 
Remélem tetszett nektek a rész!:)
Kérlek szépen titeket, hogy írjátok meg kommentbe, hogy tetszett nektek a hetedik fejezet!:) 
Hatalmas ölelés: MaYa <3