2015. október 30., péntek

Hetedik - Happily

Johanna Chase:
A nap már lemenőben volt. Rózsaszín és a narancs színek keveredtek az égen, a víz a partot mosta. Tökéletes idill. Samantha a kezemet szorongatta görcsösen, idegesen.
-Valami baj van? - néztem a le a kislány gömbölyded arcára ami halványan ki volt pirosodva.
-Szép. - meredt a távolba. Érzem, hogy szeretne valamit mondani, csak fél. 
-Ha szeretnél valamit, szívesen meghallgatlak. - álltunk meg. Lábam belefúrtam a felmelegedett homokba ami már nem égetett úgy, mint délelőtt. Látszott, hogy nagyon elmélkedik azon miképp fogalmazhatna.
-Ez így olyan, - kezdett hozzá cérnavékony hangon - mintha te lennél az anyukám, én pedig a te kislányod.
Tagadhatatlan, hogy mennyire örültem annak, hogy ezt gondolta, s kimondta. Bár még csak három hete, hogy találkoztunk, annyira megszerettem.
-Így érzed? - guggoltam le vele szemben.
-Jadre is azt hittem, de ő sem az és te se, de olyan jó lenne!
-Hogy jöttél rá? - torzult el az arcom, mesélte Zayn, hogy Sammy úgy hitte Jade az anyukája aki a semmiből előbukkant.
-Láttam a családi albumunkat. Anyának szőke haja volt, mint az álmomban.
-Álmodtál már vele?
-Többször is. - bólintott. Majd megszakadt a szívem, hisz ez a kislány annyira szeretetéhes, annyira szüksége van egy anyára -Te szereted apát? Ügyi? - na ezzel megfogott. Ha azt mondom nem, akkor örvendhetek magamnak, mivel meg fog utálni, de, ha azt mondom igen akkor hamis reményeket keltek benne.
-Apukád nagyon kedves. - próbáltam a megfelelő szavakra találni -De Jadet szereti.
-Nincsenek együtt. - rázta hevesen a fejét, kikerekedett szemekkel néztem rá bővebb kifejtésért esedezve -Csak barátok, régről.
-Miért vagy ebben olyan biztos? - ráncoltam a homlokom.
-Apa mondta. -vonta meg vállacskáját azzal elkezdett ugrándozni. Szavak nélkül sétáltunk tovább és egyszerűen csak élveztem a pillanatot mikor is egy tündéri kislány mellettem ugrándozik.

Csillagok ezrei borították be az eget. Már csak pár ember lézengett a parton, de ez teljesen érthető, hisz ilyenkor olyan kellemes sétálni. Már várt ránk a faházban az az apa akinek lánya mellettem szökdécselt a homokban. Aprót kopogtattam az ajtón, mire az pillanatokon belül kinyílt.
-Sziasztok! - köszönt Zayn mosolyogva, örömmel vettem észre, hogy leszokott a magázásról. Kislánya karjaiba vetette magát aztán össze-vissza kezdte puszilgatni az arcát. Hihetetlen aranyosak voltak, de amilyen gyorsan ez történt, olyan gyorsan keletkezett bennem a család utáni vágyakozás, egy űr ami szinte sosem múlik -Köszönöm, hogy elvitted kicsit Samanthat. Gyere be! - tárta ki az ajtót, s bár késztetést éreztem arra, hogy elfussak mégis inkább elfogadtam azt a lehetőséget, hogy velük lehessek.
-Szívesen tettem, szeretek vele lenni meg amúgy is dolgod volt Harryvel. - vontam vállat lazán, pedig a gyomrom épp úgy görcsben állt, mint a szívem.
-Hihetetlen milyen jószívű vagy. - húzódott féloldalas mosolyra a szája.
-Ezt most miért kaptam? - fürkésztem csillogó tekintettel éppúgy, mint kislánya aki rajta csimpaszkodott.
-Mert ez az igazság. Kedves vagy velünk. -  indult meg befelé a nappaliba, ahová követtem is. Őszintén jó lenne, ha dűlőre jutna úgy igazán. Mit akar? Elég egyértelmű részemről, mert tudom érzek iránta valamit akkor is, ha ez távol áll a szerelemtől. Szeretném jobban megismerni, a múltját, a történeteit, Őt. De maga sem tudja mit akar. Néha kedves velem, néha felém se néz. Ezt utálom! Fogalmam sincs arról Ő mit érez, de döntse már el mit akar! Vagy inkább kit.
-Jade? - érdeklődtem a nő után.
-A barátnőjével van valami előadáson vagy min. - legyintett. Csak hümmögni tudtam. Igazándiból csak az érdekelt, miért nincs jelen.
-Felmész a szobádba? - simogatta meg Zayn Sammy buksiját.
-Fel. - vigyorgott huncut módon -Később feljöttök?
-Igen. - vágtam rá azonnal, ugyanis sejtelmem sincs arról miért akar velem kettesben maradni. A lány eltűnt valahol fent. Idegességemben a kezemmel kezdtem szórakozni, kellemetlen volt a csend, de látszott Zaynen, hogy nehezen tud hozzá kezdeni, ezért vártam.
-Hogy hálálhatnám meg? - nézett végül rám, bennem meg másodpercek alatt ment fel a pumpa. Ennyi? Ezért várakozott eddig.
-Semmivel. - húztam fel magamra az érzelemmentes arcomat.
-Sammy mindig is szeretett volna anyukát és te ott voltál neki.
-Ahogy Jade is.
-De ez más! - tárta szét a karját.
-Miben? - álltam fel. Pillanatokon belül robbanni tudtam volna.
-Izé... - szívta be alsó ajkát -Azt hiszem... Baromi nehéz ez így! - túrt bele idegesen a hajába.
-Ma még elmondod? - néztem a faliórára. Lassan lámpaoltás, utána meg szeretnék hazamenni, haza?! Nekem olyanom nincs. Családom sincs.
-Tetszel nekem, mint nő, de idő kell! - nyögött fel -Szükségem van kis időre, hogy a seb amit magammal hordozok enyhüljön.
Szemeim tágra nyíltak csak pislogni tudtam az előttem álló férfira, s közben azon gondolkoztam, hogy lehet ilyen tökéletes. Attól tartok a tökéletes szó rá a megfelelő.
-Lehet nem szokás ezt mondani, de várok rád. - éreztem amint a pír elönti az arcomat, azt a lángoló érzést ami pillangóimat is felébresztette gyomromban. Tekintetével belekapaszkodott az enyémbe, s fogva tartott. Éreztem, ha várnom kell, hogy hozzáérhessek abba beleőrülök. Idő. Megadom neki. Csak, mert úgy érzem érte megéri. Közelebb lépett, szívem hevesen vert szinte már a torkomban dobogott. Ölelésébe vont. Férfias illatát elraktároztam belül, mámorító és bénító. Kezemet végig vezettem a mellkasán egészen az arcáig, amire egy puszit nyomtam.

Zayn Malik:
Johanna már vagy fél órája az emeleten van Samanthaval. Megkönnyebbültem, hogy elmondtam neki az álláspontomat, de még mindig ott van a Jade iránti vonzalmam, de az nem elég erős, ahhoz, hogy magam mellé tudjam. Mindig is legjobb barátként fogok rá tekinteni, idejében meg is fogom köszönni. A kérdés: mennyi időre lesz még szükségem? Meddig kell ezt húznom. Most azonnal a közepébe vágnék, a probléma az, hogy túlságosan is szerettem Pezzt. És itt hagyott. Örökre, erre jöttek Ők, jelenlétükkel mindent felforgatva. Telefonom megcsörrent amit azonnal fel is vettem.
-Kisfiam! - köszönt bele anya lelkesen.
-Anya! Szia! - mindig jó volt vele beszélni, imádtam hallani a hangját, hallani, ahogy mesél -Hogy vagytok?
-Köszönjük megvagyunk. És ti? Hogy van az unokám?
-Mi is jól vagyunk. - csak tudná mennyire -Ti is ott lesztek Harry esküvőjén ugye?
-Ez természetes. Ohh Rosemary csodálatos feleség lesz.
-Ez vitathatatlan. - nevettem fel. Johanna sétált le a lépcsőn, kíváncsian fürkészte az arcom. Kezemez kinyújtottam jelezvén jöjjön ide.
-Mesélj valamit! - sóhajtott fáradtan.
-Majd lesz mit mesélnem. - fordítottam Joha felé fejem -Most menj aludni, hallom a hangodon, hogy fáradt vagy.
-Fiam! - próbált ellenkezni, sajnos - számára -mostanában én jövök ki győztesül csatáinkból.
-Jó éjszakát!
-Neked is. - morogta -Még beszélünk. - enyhült meg.

-Biztos? - kérdeztem meg vagy ezredjére.
-Biztos. Haza találok egyedül! - mosolygott. Elragadó, simán levenne gyengeségem pillanatában a lábamról ezzel az angyali arccal.
-És, ha szeretnélek? - vetettem be a végső tervem amik a kiskutya szemek voltak.
-És, ha Samantha felébred? - kontrázott. Miért kerülget az az érzés, hogy vele szemben én vesztek?
-Mélyen alszik. Kérlek! - döntöttem a homlokom homlokának.
-Legyen. - forgatta meg szemeit -De csak, mert ilyen szépen kérted.
Elégedett vigyorral indultam utána míg hátulról is alaposan felmértem. Formás hátsó, szép, kecses tartás, igazán nőies alkat. Hosszú barna haja csak még szexibbé tette a látványt.
-Gyönyörű vagy! - kezdtem el neki bókolni. Itt az ideje, bár hivatalosan nem mondtuk ki az együttlétet érezzük azt a "valamit" ami ott motoszkál bennünk. Valahol el kell kezdeni!
-Jobban hazudj! - nyújtotta ki a nyelvét szemtelenül.
-Ha ragozom a hihetetlen gyönyörűvel az megfelel? - ragadtam meg derekánál fogva.
-Félre érted.
-Tudom, hogy értetted, pedig én igazat mondok. - leheltem apró puszit a nyakára amitől kirázta őt a hideg. Büszkeséggel töltött el a reakciója. Hirtelen felindulásból elkezdtem énekelni a Happily-t. Az én szövegem majd a refrént.
Yeah, we're on fire, we're on on fire
We're on fire now
I don't care what people say when we're together
You know I wanna be the one who hold you when you sleep
I just want it to be you and I forever
I know you wanna leave so come on baby
be with me so happily
So happily...

Igen,mi a tűzben égünk,mi a tűzben égünk
Most mi a tűzben égünk
Nem érdekel,hogy mit mondanak az emberek
Mikor együtt vagyunk
Tudod én akarok az lenni,akinek az ölébe álomra hajtod a fejed
Én csak azt akarom te és én örökre együtt legyünk
Tudom,hogy most faképnél akarsz hagyni,
De kérlek ne tedd
Mert velem boldog lehetsz
Boldog lehetsz...

A dal közben összekapcsolódott ujjainkat figyeltem, keze annyira illett az enyémbe, hasonlított a puzzle darabra ami végre megtalálta a párját.
-Itt lennénk! - állt meg. Magamhoz húztam akárcsak valami porcelán babát, hisz féltem bármelyik másodpercben összetörhet és akkor vége minden szépnek.
-Holnap találkozunk? - emeltem fel fejét állánál fogva, ugyanis nagyon a földet pásztázta nekem meg muszáj volt látnom barna íriszeit.
-Persze. - bólintott -Akkor szia!
Arcommal közelíteni kezdtem volna felé. Bár már elköszönt akartam neki egy "jó éjt" puszit adni. Ajkai hívogattak mégis ellent tudtam mondani. Lassan súroltam telt ajkait, végül megpusziltam a szája sarkát.

Kedves olvasóim!
Igen újra itt lennék. Nem igazán szeretnék mentegetőzni, fölösleges. Eltűntem, leírtam miért. Remélem megértitek, tudom sok az elmaradás, de tele vagyok ihlettel szóval nem kell félni:) Köszönöm szépen, hogy eddig velem tartottatok! Hihetetlenül hálás vagyok! Pedig meg sem érdemlem mindazt amit tőletek kapok. 
Változás történt - nem is kicsi - de itt elsősorban az információkra gondolok ahol a részeknél az áll: Amikor elkészülök. Ez annyit takar, hogy nem lesz időhöz kötve mikor érkeznek, hisz nem akarok hamis ígéreteket tenni. Amint tudok jelentkezek. 
Remélem tetszett nektek a rész!:)
Kérlek szépen titeket, hogy írjátok meg kommentbe, hogy tetszett nektek a hetedik fejezet!:) 
Hatalmas ölelés: MaYa <3

4 megjegyzés:

  1. Kedves MaYa!
    Eszméletlenül fantasztikus rész volt!
    Nagyon várom a következőt!
    BezTina!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves BezTina!
      Nagyon szépen köszönöm a kommentet:)
      Örülök, hogy tetszett a rész:)
      Próbálok sietni vele.
      Hatalmas ölelés: MaYa. <3

      Törlés
  2. Drága MaYa!

    Annyira sajnálom, amiért nem írtam az előzőekhez, és a mostanihoz is csak most jutottam el. Foghatnám a lustaságra és az időhiányra, mert tényleg ez a kettő akadályozott meg abban, hogy kommenteljek. Sajnálom!
    A rész nagyon, de nagyon tetszett, a végén már azt hittem, hogy csókolózni fognak, erre meg csak egy szájra puszit kap Johanna. :/ :D Kérlek mondd, hogy a kettőjük kapcsolata ennél tovább fog menni! Nem akarom, hogy Jade ismét bejöjjön a képbe, valahogy nem illik bele a Zohanna-ba. :DD Samantha-t meg tudnám zabálni, olyan kis aranyos karaktert sikerült faragnod belőle! :3
    Na jó, én léptem, mert - péntekhez híven - alig van időm, csak gyorsan felugrottam a bloggerre, hogy írni tudjak neked, szóval már itt sem vagyok.
    Izgatottan várom a folytatást! Imádlak! ♥♥♥♥

    Rengeteg imádattal,
    Easy xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Easy!

      Együtt érzek veled. Ezért nem kell bocsánatot kérned, van olyan, hogy az ember elfoglalt és nem ér rá.
      Örülök, hogy tetszett a rész, bár magam nem vagyok megelégedve. Annyit elárulhatok, hogy Jade még továbbra is főbb szereplő lesz, de majd a dolgok szép lassan kiderülnek:) Hát igen:D Nem illik bele Zohannaba:D Sammy kedvenc szereplőim közé tartozik, talán van benne kicsit belőlem is.
      Köszönöm szépen, hogy kommenteltél:)
      Imádlak! ♥♥♥♥

      Hatalmas ölelés: MaYa.

      Törlés