2016. február 4., csütörtök

Kilencedik - Már megint Jade! (+16)

Johanna Chase:
Gyomrom görcsbe rándult, amint meghallottam a gépies hangot. A gép leszáll. Gondolataim ezer felé cikáztak mégis csak egy dolog lebegett a szemem előtt. Betértem a veszélyes zónába. Annyira szeretném őt elkerülni, annyira érzem, hogy ez lehetetlen.
-Joha! - rángatta meg lenge ruhám Samantha, ezzel kizökkentve gondolataimból.
-Hmm? - fordultam felé egy mosolyt felfestve magamra, remélhetőleg épp olyan barátságosra sikerült, mint amilyenre azt szántam.
-Nálunk fogsz lakni? - meresztette rám hatalmas szemeit.
-Igen! - vágta rá rögtön Sammy apja. Szemet forgatva meredtem ki az ablakon, mikor is megpillantottam a leszállópályát. Szememet lehunyva próbáltam mélyeket lélegezni.
-Minden rendben? - hajolt előre Zayn.
-Persze, kicsit félek. - kapaszkodtam az ülés szélébe, persze az egész csak színészkedés volt.
-A felszállásnál semmi gond nem volt. - zendült fel a mellettem ülő kislány hangja.
-Azt jobban bírom. - füllentettem, mindig is bírtam a repülőzést, még élveztem is. A tudat ejtett kétségbe, Lucas közelében vagyok. Elfogott egyfajta paranoia. 

Kilépve a repülőtérről valamelyest megnyugodtam, hisz itt van mellettem Zayn, mi baj történhetne? Hatalmasat szippantottam a londoni levegőből, érezni az intenzív eső illatot. Az égen gyéren sütött a Nap, az égen a felhők békésen úszkáltak míg az emberek a dolgukra siettek. A taxink már várt ránk, hogy elvigyen minket... Ühm, hát ahová megyünk. Az ablakból igencsak elbámészkodtam, hiszen hitetlen London. Még mindig, a kerék amiért több ezren rajonganak, a Big Ben, na és a Trafalgar tér, amit személy szerint imádok. Viszont elszomorít a tudat, hogy egy darabig itt kell élnem. Mennyi gyönyörű helyen jártam, az utazás életem részévé vált, azonban a mellettem ülő kislányra és férfira meredve rájöttem vannak sokkal fontosabb dolgok az életben. A család. Éltem az életem és észre se vettem az űrt amit legbelül éreztem, mert hiába a két csodálatos barát, amikor megismertem őket rájöttem, nekem valami nagyon is hiányzik. Az a fajta szeretet, amit mástól nemigen kaphatnék meg, csakis tőlük. Csak egy kedves gesztus, egy érintés, egy csók, egy ölelés, egy mosoly, mindent képes megváltoztatni napok alatt. Bár kis idő telt el megismerkedésünk óta, talán azért is a nagy ragaszkodás, a törődés, mert ez az amire szükségünk van időtlen idők óta. Mint valami tinédzser, szerelmes vagyok, örömmel tölt el, ha velük lehetett, izgatott leszek Zayn pajkos tekintetétől.Ez váltja ki belőlem. Samantha, olyan édes egy kislány, szívbemarkoló az ami történt velük, mindkettejüknek nehéz lehetett ez a pár év feleség és egyben anya nélkül.
-Johanna! - érintette meg valaki finoman a vállam, mire összerezdültem -Megérkeztünk.
Zayn állt a taxi ajtóban. Halvány mosolyt felfestve magamra léptem ki. A ház a szó legszorosabb értelmében tágas. A falak halvány sárgák, az ajtó szép, kidolgozott mintákkal van díszítve, a falakhoz hűen fehér ami harmonikus egységben van a fakó falakkal. Otthonos. Sammy ragadta meg a kezem, s kezdett el befelé húzni. Zayn kinyitotta az ajtót minek következtében belűről is megcsodálhattam a házat. Körbevezettek, oda meg vissza voltam a házért, csodálatos.
-Csinálok ebédet, addig segítesz kipakolni Samantha-nak? - húzott magához Zayn a derekamnál fogva.
-Szerintem sokkal jobban járunk, ha én csinálok ebédet és te segítesz neki kipakolni! - kuncogtam, emlékszem amikor először vacsoráztam náluk.
-Ez gonosz volt. - biggyesztette le ajkait.
-Nem, csak kimondtam az igazat. - adtam puszit szája sarkában azzal otthagytam, s használatba vettem a konyhát.

-Hmm. Ez nagyon jó! - dicsérte meg a főztömet Zayn.
-Rég ettem ilyen jót! - bólogatott egyetértően Sammy, mire felnevettem.
-Hé! Ketten egy ellen?! Miért vagytok ilyen kegyetlenek? - tárta szét a karját. Összenéztem a kislánnyal, nagy nevetésben törtünk ki, Zayn egy darabig duzzogott majd nála is megolvadt a jég és csatlakozott hozzánk. Miután abbamaradt a felhőtlen kacagás Zayn így szólt.
-Tényleg kicsim, ma anya eljön érted. - ültette az ölébe lányát.
-Ma ott alszok náluk?! - ragyogtak fel a szemei.
-Igen. Jó lesz így? Holnap pedig találkozunk az esküvőn. - adott puszit buksiára.
-Johanna?
-Ő itt marad apával.
Hihetetlen mennyire ragaszkodik hozzám, mondjuk érthető anya nélkül nőtt fel na meg én is úgy tekintek rá, mintha a saját lányom lenne. Maximum fél óra telhetett el, Sammy nagymamája már a nappaliban ült. Nagyon kedves, jót beszélgettünk amíg a kislány összepakolt magának. Nem hoztunk fel kényelmetlen témát, csak úgy beszélgettünk, mindenről. Azt hiszem elfogadta, mi több valószínűleg még örült is annak, hogy vagyok nekik, legalábbis semmi jelét nem mutatta annak, hogy zavarom a jelenlétemmel.
-Már azt hittem Zayn sosem talál maga mellé valakit. - villantott egy fáradt mosolyt -Örülök neked. Kedves vagy, pont nekik való. - simított végig karomon.
-Én meg örülök annak a találkozásnak ami a boltban történt. - viszonoztam gesztusát.
-Mehetünk! - szaladt le a Sammy miközben a Patricia-ra vetette magát.
-Akkor majd holnap találkozunk fiatalok! - kacsintott. Miután az ajtó becsukódott Zayn mögém lépett és a fülembe súgta:
-Mit is csinálhatnánk egy ekkora házban? - puszilt bele a nyakamba.
-Mondjuk filmet nézhetnénk! - fordultam meg a karjai közt. Elégedetlenül hümmögött -Mi van? - értetlenkedtem, pedig nagyon jól tudtam mi a baja. Ajkaival azonnal letámadt, én meg gondolkodás nélkül csókoltam vissza. Nyelvével bársonyosan simított végig az enyémen, vad táncra hívva. Lassan hátráltunk, csak pár másodpercre szakadtunk el egymástól akkor vettem észre, hogy a konyhában vagyunk. Kibujtattam pólójából így megcsodálhattam kreol színű felsőtestét, megbabonázva hintettem be minden egyes tetkóját puszikkal. Fenekemnél fogva emelt fel minek következtében ajkaink újra egymásra találtak. Ráhelyezett a konyhapultra, s kibújtatott ruhámból.
-Gyönyörű vagy. - suttogta ajkaimra.
-Te pedig hazug. - szívtam meg a nyakán az egyik érzékeny pontot, száját szólásra nyitotta volna, azonban kezeimet dús hajába vezettem és meghúztam azt így csak felnyögött. Kezeivel mellemet kezdte gyúrni amitől a fejem hátracsuklott. Alig tűnt fel mikor megszabadított a melltartómtól. Eldöntött a konyhapulton, melleimtől egészen a köldökömig puszikat hagyott.
-Na de Zayn! Milyen disznó vagy! Képes lennél ezen a pulton hancúrozni? - nyöszörögtem -Itt készítettem a kaját!
-Igazad van, ez így nem hiteles! - kapott fel ölébe. Felcipelt egész az emeletig. A hálószobában erősen taszított a falnak, élveztem vadságát. Mellkasára helyeztem a kezem, ahol éreztem heves, egyenletlen szívverését majd mikor lába az ágyba ütközött rálöktem. Nehezen, de sikerült megszabadítanom a nadrágtól, alsógatyáját pedig foggal húztam le.
-Most én jövök! - morogta. Fordított a helyzetünkön így én kerültem alulra. Kezeivel húzta le a fehérneműmet, türelmetlenül, vágyakozva. Ujjait belém csúsztatta amitől apró nyögés szaladt ki számon. Vontatottan kezdte el mozgatni bennem.
-Zayn! - nyögdécseltem -Csókolj már meg! - húztam fel ajkaimhoz hajánál fogva. Könyörögnöm sem kellett, csókja forró égető volt. Csípőmet megemeltem remélve többet kapok belőle, mert már alig bírtam magammal.
-Várj! - húzódott el tőlem -Még várjunk! - hajtotta fejét a mellkasomra.
-Mi a gond? - csalódottság járta át a hangom, mégis próbáltam leplezni.
-Perrie. - hazudnék, ha azt mondanám nem fájt, de megérezve könnyeit elhessegettem ezt az önző gondolatot.
-Szeretnél róla beszélni? - simogattam hátátnyugtatóan, ezzel viszont kiváltottam belőle a feltrekvő zokogását.
-Sajnálom, adj egy kis időt. - rettentő rossz számomra hallani gyenge, zokogástól el-elcsukló hangját.
-Adok amennyit csak kell.
Magunkra húztuk a takarót, csend honolt, csupán az én pihegő lélegzetvételem és Zayn hüppögő hangját lehetett hallani. Percekig, órákig feküdtünk így Zayn már szerintem aludt. Telefonja megrezdült, mivel nem reagált rá, a készülékért nyújtózkodtam. Könnyen feloldottam a mobilt, elcsúsztatható a képernyőzár. Megnyitottam a bejövő üzenetet:
Jó éjszakát babe, xoxo Jade <3 
Állkapcsom összeszorult a megnevezésre, meg úgy az egész üzenetre. Féltékeny vagyok? Igen, mindig belekavar a dolgokba! Pont mikor, oly jó minden, valahogy a képbe zavar. Már megint Jade!


Drága olvasóim!
Huhh. Ti vagytok a legjobbak, de komolyan! Két hónapja nem voltam - megint csak idő hiányára hivatkoznék - és ti megvártatok. Hihetetlen hálás vagyok ezért. Hulla fáradtan ültem gép elé és hoztam össze nektek ezt a kis szösszenetet. Remélem tetszett nektek! ♥♥♥
Valamint szeretném megköszönni az előző részhez érkezett komikat!:3
Hatalmas ölelés: MaYa.

4 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Kedves BezTina!
      Örülök, hogy tetszett!:)

      Törlés
  2. Jézusom, imádtam. :D
    Siess a köviv, pls.<3
    Love ya. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett:D
      Nem sokára lesz valami, még meglátjuk.
      Hatalmas ölelés <3

      Törlés