2017. január 4., szerda

Tizenegyedik - Tisztázzuk a dolgokat

//Zayn Malik//
A reggeli félhomályban néztem a halkan szuszogó nőt. Az én nőmet, aki megmutatta milyen újra szeretni. Apró csókokkal halmazom el áll vonalát, mire megmoccan. Átfordul felém, pilláit megrebegteti. 
-Malik. - nyögött fel -Ezt most miért kellett? 
-Mert olyan jól esett. - döntöttem homlokom az övének -Szeretethiányos vagyok. 
-Meg ne sajnáljalak. - helyezte tenyerét a mellkasomra. 
-Reggel igazán gonosz tudsz lenni. - markoltam a fenekébe. 
-Ühm. - markolta meg az ingemet -Állíts magadon. - tolt el magától. Fejét rázva állt fel, csak egy kinyúlt póló takarta egész testét, meg egy tanga, amitől nyelnem kellett egyet. A szekrényhez lépkedett, ahonnan előhalászott egy feliratos pólót és hozzá a kedvenc farmerét. Háttal nekem lekapta a pólóját, míg nadrágjával szenvedett addig mögé settenkedtem és hátulról átöleltem. 
-Mi a baj? - húztam jobban magamhoz, látván arckifejezését, ami egyáltalán nem arról árulkodott, hogy boldog. Mit sem törődve kérdésemmel ellépett tőlem, hogy feltudja húzni pólóját. Miután befújta magát parfümmel felém fordult. 
-Hiányolnak szépfiú. - szántotta végig ujjait haján fésülködésképp. Értetlenül bámultam a csokoládébarna szemeibe, amik komolyan vizslattak engem. 
-Fogalmam sincs miről beszélsz. - világítottam rá a tényre, hátha mond valamit.
-Inkább kiről. - mutatta fel a telefonom. Egyrészt fogalmam sincs miért van nála a telefonom, másrészt még mindig nem világos miről beszél. Ahogy elmegy mellettem odaadja a telefonom én pedig rögtön a megnyitott üzenetre meredek. 

Helló szépfiú délután lenne kedved találkozni? Jó lenne beszélni. Hiányzol.
Csók, Jade

Már értem. Féltékeny a hölgy, bár számomra érthetetlen miért rajtam csattan az ostor. Sosem adtam okot féltékenységére. 
Begomboltam az ingem majd sóhajtva keresésére indultam, noha alig kellett megerőltetnem magam, hisz a konyhába tevékenykedett. Az ajtófélfának dőlve néztem tevékenységét, rohadtul eltekintett személyemről. 
-Megyek. Sietek vissza reggelizni. - löktem el magam előző pozíciómból. 
-Hová? - fordult meg kapásból -Ááá, menj csak. - mosolyodott el gúnyosan. 
-Mi a franc ütött beléd? - tártam szét a karom -Nyugodj le egy kicsit. 
-Egyáltalán tud kettőnkről? Vagy most kettőnk közt ingázol? - szavai meglehetősen sértőek. 
-Johanna! - túrtam bele idegesen hajamba -Hallod egyáltalán miket beszélsz?! Inkább nézz kicsit magadba. - hagytam magára. Az ajtót becsapom magam után. Lehet megbánom amiért így eljöttem, mert semmi sem fog megoldódni anélkül, hogy megbeszélnénk, de valahogy reggel másra van szükségem. Idióta feltételezései vannak. Igen, Jade szép, kedves és elbűvölő, régen több is lehetett volna köztünk, akár most is, ha nagyon szeretném. Kettejük közül Őt választottam, ha ez nem elég neki akkor mi kell még?
Meggyújtom a most előkapart cigarettát, s pötyögni kezdek a telefonomon. 

Hey Poopey, a sarki kis kávézóban, ahová szerettünk járni? 10 perc múlva jó?
Z

El se raktam a készüléket, vártam míg újra megrezzen. Pár perc múlva megkaptam a választ így rögtön a kávézónk felé vettem az irányt. Megbeszélem vele az álláspontot, ezek után remélhetőleg Johanna is meg fog békülni. 
Belöktem a kávézó ajtaját és elvonultam az egyik sarokba. A pincér mellém lépett, mivel a veszekedésnek köszönhetően kimaradt így rendeltem kávét, hogy meglegyen a reggeli löket. Minden egyes ajtónyitódásra odakaptam a fejem, de egyszer sem Jade lépett be rajta. Elnyúzottan figyeltem az órát, körülbelül hét perce beszéltünk telefonon.
-Szia! - csilingelt oldalról a hangja. 
-Helló! - mosolyogtam rá. Felálltam egy ölelésre és egy puszit is váltottunk. Helyet foglalt velem szembe. Megvártam amíg rendel, s kihozzák neki is a kávéját. Kezemmel idegesen doboltam az asztalon, Jade óvatosan rásimította. 
-Hogy vagy? - jött a kérdés. Hogy vagyok? Ahogy ránézek képtelennek érzem az egész dolgot. Fogalmam sincs mit mondhatnék neki, hisz ő is fontos a számomra.
-Megvagyok. Te? 
-Köszi jól, képzelt idefele jövet olyan aranyos volt egy lány. Egy mixer. Megállított selfie-t készíteni, hihetetlen. - lelkendezett -Ezen kívül meglepett a Poopey megszólítás. Emlékszel még? 
-Persze, főleg, mert régen utáltad. - nevettem fel. Régebben folyamatosan leszólt, ha így szólítottam, de illet rá. Elnézve az arcát még mindig csodálatos. Elkomorodtam. Többféleképpen is megfogalmaztam magamban mit mondhatnék. Annyira nehéz az egész. Perrie előtt ő volt az akivel éjszakánként cigizgettem, néhanapján graffitiztünk, elmentünk moziba, legtöbbször valami béna filmre amit kiparodizáltunk. Most az egyszer megfordult a fejemben, miért pont Johanna? Vele is sok mindent megéltem. Keserű ízt érzek a számban, sajnos a kávé sem segít. Igaza lett volna Joha-nak? Egyáltalán tud kettőnkről? Vagy most kettőnk közt ingázol?
-Baj van. - kijelentése éppoly határozott volt, mint amik reggel illettek meg engem. 
-Nincs. - döntöttem. Elhallgatom a dolgot, Johanna-val beszélek inkább. Annyira elbizonytalanít, hogy már magam se tudom mit akarok.
-Csak? - tudom, ha beszélek ő százszázalékosan megért. Mégis félek. A plafonra emeltem a tekintetem majd mély levegőt vettem. Elmeséltem neki mi történt eddig. A thassosi nyaralástól kezdve mindent. Végighallgatott. Rezzenéstelen arccal. A történet végére már megbántam azt, hogy kinyitottam a számat.
-Én... - harapott alsó ajkába -Pfú. - fújta ki a levegőt.
-Tudom, bonyolult. - visszamennék az időbe, évekkel, de leginkább a thassosi nyaralás elejére. Talán így visszagondolva egyszerű "köszönömmel" elintéztem volna a boltos jelenetet. 
-Most ez kellemetlen. - vette le kezét rólam, arca pírba szökött -Nézd én nem leszek semminek se az elrontója. Említetted mit érzel irántam. Minek tagadjam? Azóta az éjszaka óta, amióta táncoltunk és először cigiztünk együtt folyamatosan gondolok rád. Szeretlek Zayn, de ezt neked kell eldöntened. Ülj le, gondold végig kit szeretnél. Régóta várok rád, Perrie-nél is vártam rád. Most is fogok.

Az utcán bolyongtam. Lassan dél. Folyamatosan azon kattogott az agyam kitől kérhetnék segítséget. Niall elfoglalt, Harry nászúton, maradt Liam valamint Louis. Mondjuk még anya. Többször is kielemeztem mi lenne ha... Végül ugyanoda jutottam. Mindhárman azt tanácsolnák, amit Jade mondott. Nekem kell döntenem. Szégyellem magam. Férfi létemre most inog meg minden másodszor az életemben. Mert én bizonytalan vagyok magamban, a döntéseimben. Visszamenőleg belegondoltam, vajon most mi lenne, ha akkor Perrie helyett Jade-t választom? Megkímélem magam a gyásztól. Elsősorban. Nincs megkeseredettség, bánat. Nincs Samantha. Ő az egyetlen az életben, kit sosem bántam meg. Hogy változhat meg ilyen könnyen a véleményem? 

//Johanna Chase//
Elment. Csak itt hagyott, rám csapta az ajtót. Messzire mentem volna? Egyszer sem viselkedett úgy, hogy kételkednem kelljen benne. Neki estem. Fél kettő és sehol sincs. Leülök a földre, hátam a konyhapultnak támasztom. Ez mind az idióta rögeszmém miatt van. Az elvesztésétől való rettegés. Ben és Rosie, kettőjükön kívül csak ő és Sammy van nekem. Fejemet térdeimre hajtom, szaggatottan beszívom a levegőt. Találkozott vele. Biztos oda ment. Mit csináljak? Ha felhívom, felveszi? 
Tárcsázni kezdem.
Csörög.
Egyet, kettőt, hármat, sokat... 
Egyedül vagyok itt a házban, mit kezdjek? Menjek el? Beszélnem kell valakivel, muszáj. Ben-t kezdem hívni.
-Halihó csajszi! - köszön bele jókedvvel, a háttérből nevetés hallatszódik... Rosie nevetése.
-Ühm, rosszkor? - hüppögöm már-már. 
-Johanna, mi a baj? - vált rögtön komolyra, a háttérzaj megszűnik. 
-Hülye voltam. - nehézkes remegő ajkakkal beszélni. Kitört belőlem a sírás. Rohadtul egyedül hagyott, csak bámultam az ajtót s hiába vártam, nem jött vissza. Miután sikerült megerőltetnem magam elhadartam mi volt reggel. A végén ajkaimat rágcsáltam várva mit mond. 
-Hülye voltál. - ért egyet -Mi férfiak utáljuk ezt. Persze egy bizonyos pontig aranyos a féltékenység, de ezt túlreagáltad. 
-Oké, most itt vagyok a lakásán. Egymagam. Mi legyen?  
-Haza fog menni. Beszéljétek meg. Minden rendben lesz, szeret téged, felidegesítetted, kicsit lelépett ez okés. Aztán végül is, ha bármi történne hozzánk jöhetsz. 
Hozzájuk mehetek.
Leraktuk a telefont én pedig felkeltem a földről. Visszamegyek az emeletre, be a fürdőszobába, megmosom az arcom. Remélem van még kis időm míg haza ér, a nagy duzzadt szemeim elég ijesztőek. Tudni fogja, hogy miatta sírtam. Szárazra törlöm az arcom, kissé meglegyezem majd feldobok egy halovány sminket. Az ajtó nyitódására lettem figyelmes amit rögtön követett a becsukása is. Lelestem. Szemével - gondolom - engem keresett. Bement az étkezőbe. Elindultam utána, háttal ült nekem az asztalnál, arcát tenyereivel dörzsölgette. 
-Már vártalak. - motyogtam alig érthetően. Hátra nézett rám, fáradtan pislogott, noha az órára pillantva az délután hármat mutat. 
-Ne haragudj. - nyújtotta ki a kezét. Lassan ölébe húzott. Ennyi kellett, arcomat mellkasába fújtam, erősen érezni lehet rajta a nikotin-parfüm keverékét. Kezeimet nyaka köré fontam, állát fejemen pihentette, kezei derekamon nyugodtak. Hiányzott. Utálok veszekedve elválni, legyen bárkiről szó. 
-Én sajnálom. Kiállhatatlan vagyok. 
-Dehogy. - hangja olyan bársonyos, dallamos. Szemeimet lehunyom, pár perc néma csend telepszik ránk. 
-Viszont meg kell beszélnünk valamit.  


Legdrágább olvasóim!
Hosszú idő után a tizenegyedik rész. 
Köszönöm a türelmeteket, nincs ennyi időre magyarázat (illetve van, de mindegy). 
Csodálatosak vagytok! Hatalmas ölelés mindannyiótoknak és a Legeslegboldogabb Boldog Újévet kívánom!

Ui.: Megpróbálok igyekezni a következő résszel.

Rengeteg puszi nektek! 
♥♥♥

2 megjegyzés:

  1. Szerintem bőségesen összefoglalja a következő mondat a gondolataimat. Te most szét akarod szedni az idegeimet?
    Esküszöm. Örültem, hogy végre happy minden, aztán Jade SMS-e, veszekedés, aztán meg azt hittem Zayn félrelép, de mégse, s nem, nem hogy elásnák a csatabárdot, nem! Még meg is beszélik! Miért van az az érzésem, hogy ezzel vége Joha-ék kapcsolatának? Kegyetlen vagy!
    De ezeket "félresöpörve" azt kell mondjam, hogy fantasztikus volt!
    Alig várom a kövi részt! :3 Gyorsan kérem, ugyanis lázasan, a hónom alatt a lázmérővel írtam meg ezt egy kézzel. Kegyelmet kérek, please!
    Puszi: Sheila Mendes

    VálaszTörlés
  2. Szia drága!
    Eszembe se jutott szétszedni az idegeidet:D Hűha, pedig lesznek itt még dolgok. Nem tudom, hogy neked vagy nekem kell félnem előre:D
    Kegyetlen? Haha. Majd csak leszek:3

    Örülök, hogy tetszett a rész, igyekszek megírni és kirakni!:)
    Imádlak te lány:D <3

    VálaszTörlés